kői Szent István vértanúról nevezett prépostság, Kő, Keu, Keő, Kew, Ku, Bánostora, Bánmonostora, v. Szerém vm. (Banoštor, Jug.): bencés monostor, majd székeskáptalan. - Kő már főesp. székhely volt, amikor Béla bán Szt István vt. tiszt-ére bencés monostort alapított, melyben 1198: 30 szerz. élt. A fegyelem lazulása miatt II. András kir. (ur. 1205-35) idejében az ágostonos knk-ok kapták meg. 1229: Ugrin érs. a ~ javadalmát az újonnan alapított →szerémi püspökségnek adta és székhelyévé tette. A monostor a kápt. lakóhelye lett. 1241: a tatárok elpusztították, utána a kápt. részben Szenternyére költözött. 1526: a törökök pusztították el. Címét az egri főegyhm-ben ma is adományozzák. - A kápt. 1250 k., kör alakú (43 mm) pecsétjét hullámvonalú felhőábrázolás osztja 2 részre. A felhővonal fölött Krisztus félalakja, karját széttárja, bal kezében kv.; alatta Szt István vértanúsága. István középen térdel dicsfénnyel, mögötte egy köveket tartó alak; előtte bírói székében a főpap. Körirata gyöngysorok között: SIGILLVM • CAPITVLI • SANCTI • STEPHANI • PROTOMIARTIRIS • DE KVH. - Címét viselték: 1710: Weidenbruck Henrik, 1758: Tausy Miklós zágrábi knk., Fába Simon, 1808: Egerszeghy Imre, 1810: Szűr Ferenc, 1825: Szathmáry Antal óbecsei plnos, 1853: Zombory János, 1890: Horváth István szombathelyi plnos, 1917: Tihanyi Károly, 1934: Feichtinger Mátyás. H.F.-**

Péterffy II:276. - Jerney 61. - Rupp III:36. - LBE:319. - PanRt XII/B:427. - Takács 1992:71. (29.) - Csánki II:234. - Karácsonyi I:144. - Korai m. tört. lex. 1994:79. (Koszta L.)